militaryfitlondon.co.uk
"- módon giccses. Persze Alex egyre sármosabb lesz ahogyan előrehelad az idő, Rosie-nak pedig mindig tökéletes a haja, legyen akár tinilány, akár kisgyerekes anyuka. Habár nem minden rózsaszín, azért romantikából akad bőven, talán még valami életszaga is van néha a dolognak. Egy kapcsolatot nem lehet folyton halogatni, ami elkerülhetetlen azt nem lehet elkerülni – erről szól ez a mese. A kakipisihumor-mentes szituációs gegek miatt pedig, talán még a párjukat kísérő férfiak sem fognak unatkozni. 7/10 Hozzászólások hozzászólás
Ahol a szivárvány véget ér (Love, Rosie); rendező: Christian Ditter; szereplők: Lily Collins, Sam Claflin, Art Parkinson, Christian Cooke; színes, magyarul beszélő, angol-amerikai romantikus vígjáték, 102 perc, 2014 (12) Ott Rosie-nak mindig tökéletes a haja… Alex és Rosie gyerekkoruk óta a legjobb barátok. A vágyak és a tinédzserszerelmek ide-oda dobálják őket, míg végül házasságok, gyermekek és óceánok sodródnak közéjük. A film első harminc percében valahogy úgy érezzük magunkat, mintha egy túl jól fényképezett európai tinédzser-tévéfilmet néznénk. Helyükön vannak a kétezresévek-eleje jelmezek, autók, mobilok, számítógépek és zenék, de valahogy mégis botlik az egész. Gagyi és hiteltelen. Talán a nem-túl-híres színészek? Mégis milyen volt egy 18 éves 2003-ban, ha nem ilyen? Aztán elkezdjük megismerni a valószínűleg jól megírt regényt a film mögött. Jók a poénok, mozgalmas a töténet. Hiába süt bele az objektívbe mindig valami fényforrás a csókjelenetek közben (diszkólámpa, napfelkelte, naplemente, ilyesmi), az egész mégsem lesz olyan "kedves-johnosan", "szenvedj paraszt a moziban, nem látotd, hogy milyen rossz nekik?
Rosie és Greg sorsa öt év múlva kapcsolódik össze, miután már megszületett a gyerek, és Rosie egy hirtelen jött (hormon-? ) zavarában elküld egy gyerekrajzot Gregnek, aki egyszer csak ott terem a semmiből és aztán egyszercsak dugnak (vele persze dugnak…), mert Rosie szerint szexi a csávó meztelenül. Tyűűű. Minden jó házasság alapja ugyebár... Mi is? Egy szép (annyira nem is) meztelen felsőtest. Később sem fél a film ilyen nagyon béna szitukat kikerekíteni, Alexnek is hasonló elcseszett kapcsolatai vannak, lényegében mindig azért jön össze egy-egy lánnyal, mert az jó csaj, és azért megy szét, mert a lány idegesítő. A történet egyik állítása az, hogy bizony-bizony nem létezik barátság fiú és lány között (pedig igen! ), viszont Alex és Rosie igaziból mindig is több voltak egymásnak, mint barát, miután minden fizikai kontaktusukból lesüt az, hogy jól megdugnák a másikat, de félnek kimondani ezt. De, hogy miért? A világon Rosie ismeri a legjobban Alexet és Alex ismeri a legjobban Rosie-t, annyira egyértelmű mindenki számára, hogy mit kéne csinálniuk, mégse csinálják.
Julie: De hát ez még csak az első randevútok volt. Az ilyesmit az ember sose tudhatja egy randevú után! Mégis mit vártál, tűzijátékot? Rosie: Nem, valójában épp az ellenkezőjét. Csöndet szeretnék, egy tökéletes, szótlan pillanatot. Ugye előző postomban lelkendeztem, hogy miért nem hallottam még erről az írónőről, hiszen már egy regénye alapján megkedveltem. Nos ez a következő könyvénél sem változott, a véleményem Ahern stílusáról, úgyhogy nehéz elragadtatás nélkül írnom az Ahol a szivárvány véget ér- ről. Jó romantikus sztorit nehezen találok, mert legtöbbször vagy annyira mesések a történetek, hogy nem hiszem el a java részét, vagy annyira gagyik, hogy már az elején levágom, mi lesz a végén és az egész sztori láncolata unalmas, vagy elcsépelt. Itt egyikről sem volt szó. Vagyis csak félig. A végét azért sejtettem:) Rosie és Alex gyerekkori barátok és a regény elején a levelezéseikkel indul el a történet, ami érett korukig olvasható a könyvben. A két főszereplő 5 éves koruk óta barátok és együtt nőnek fel a regény olvasása közben.